A varázsló táskája
Egy nyári napon az egyik Léghajóvezető épp munkába igyekezett. Magához vette az iránytűjét, a térképét, az elemózsiáját, és elindult.
Meséltem régebben, hogy Léghajóvezető nem lehetett akárki. Ez a munka nagy felelősséggel járt. Figyelni kellett például az időjárást. Nagy szélviharban, hóviharban nem volt szabad felszállni. Előfordult, hogy valaki nem figyelt, és egy óriási szélvihar elrepítette a léghajót és az utasait, azóta se kerültek elő. Tudni kellett térképet olvasni, és iránytűt kezelni. És persze meg kellett tanulni a léghajó irányítását is. Mikor kell a forró levegőt kiengedni a ballonból, és mikor kell feltölteni.
De térjünk vissza a Léghajóvezetőhöz, aki már úton volt a Léghajó hangárba. Ráérősen ballagott keresztül a városon, át parkon amikor hirtelen a semmiből, illetve hogy pontosabban fogalmazzak egyenesen az égből, az orra elé esett egy utazó táska. Hangos puffanással ért földet, épp a Léghajóvezető lába előtt. -A viharos mindenségit neki! -kiáltott fel és odébb ugrott. -Hát táska potyog az égből!
Egy két Pálcikalakó aki a közelben volt odasereglett. Gyanakodva és csodálkozva nézegették a táskát. Barna volt, henger alakú, oldalán zsebekkel és réz csatokkal.
-Most mi van ezzel a táskával? – kérdezte valaki.
-És amúgy meg kié? És miért dobta ide ? -szólalt meg a mellette levő.
-Engem nem érdekel. Semmi közöm hozzá.-szólalt meg a Morci.
Közelebb mentek a táskához. Nézegették körül járták. Semmi különös nem látszódott rajta. Utazótáskának tűnt.
-Nézzünk bele.
-Én nem nézek! - mondta a Morci.
-Nézzen bele az akinek a lába elé pottyant. -mondta valaki.
A Léghajóvezető bátor pálcikának tartotta magát, találkozott ő már Sárkánnyal, Gömböccel. De egy égből pottyant táska azért nem volt mindennapi eset. Óvatosan közelebb lépett. Két csat zárta a táska tetejét, lassan kipattintotta az egyiket majd a másikat. A táska teteje kinyílt, és hirtelen kiugrott belőle egy, kettő, három várjunk csak nem három, hanem rengeteg sok nyúl. Hófehér nyuszik lepték el a parkot. Ugrándoztak, szaladgáltak. Erre a Pálcikalakók nem voltak felkészülve.
-Hű ..de sok nyuszi !- ámuldozott az egyik Pálcikalakó.
-Mondtam h nem kéne kinyitni. - mondta a Morci.
-Van még benne valami?
-Ez a rengeteg nyúl nem volt elég? - kérdezte a Morci.
A Léghajóvezető újra belesett a táskába. Sötét volt odabent. Bedugta az egyik kezét hátha talál valamit. Kivett egy pár dobókockát, egy csokor virágot, egypár fekete kesztyűt, egy pakli kártyát, egy marék üveggolyót, egy átlátszó üvegcsét, amiben csillámló folyadék úszkált, egy kalickát hófehér galambokkal.
-Jó sok holmi. -jegyezte meg valaki.
-Minden bizonnyal ez egy Varázsló táskája. - mondta a Léghajóvezető, és lassan el kezdte visszatenni a tárgyakat. -Mit csináljunk vele?
-Vigyünk el a Polgármesterhez. – javasolta valaki. -Mégis csak Ő a Polgármester. Majd ő meg mondja mi legyen.
Mindenki egyetértett abban, hogy ez jó ötlet. A Léghajóvezető nyomában elindultak, ő vitte a táskát. Mikor megérkeztek, az egyik lelkes Pálcikalakó, dörömbölni kezdett a Polgármester házának ajtaján.
-Polgármester! Polgármester!! Itthon vagy ?! -kiabálta, és közben dörömbölt.
-Szerintem, ha nem dörömbölsz akkor is ki fogja nyitni. -szólalt meg valaki a tömegben.
Úgy is történt, pár perc múlva kinyílt az ajtó, és Pálcika Röff orra jelent meg a nyílásban. Aztán feltűnt a Polgármester is.
-Jóreggelt kedves Pálcikák, miben segíthetek? -kérdezte.
-Ez a táska csak úgy lehullott az égből! -kiáltotta izgatottan, aki dörömbölt az ajtón.
A Polgármester összevont a szemöldökét. -Mégis, hogy kell ezt érteni,..hogy leesett az égből ? Mindenki jöjjön be, és kérem meséljék el az egész történetet.
A Léghajóvezető nyomában mindenki befurakodott a házba a sort a Morci zárta, kellettlenül ballagott a csapat mögött. A Polgármester a nappaliba vezette őket, és kérte helyezzék kényelembe magukat. Pálcika Röff elsőnek huppant fel az egyik fotelra, és fekete kis gomb szemeivel érdeklődve pislogott várta az eseményeket. A táskát egy asztalra tették, és a Léghajóvezető belekezdett a mesélésbe. Amikor a végére ért, a Polgármester gondolkodóba esett. -Valahogy elő kell kerítenünk a táska gazdáját. Valószínűleg a városunk felett repült amikor elveszthette.
-Ült egy madár hátán? – kérdezte valaki. -Vagy hogy repült?
-Talán egy űrhajón?
-Mégis miért repült volna űrhajón egy varázsló? -horkant fel a Morci.
-Hátha másik bolygón lakik..
-Na jó.-szólt közbe a Polgármester.- és a nyulak ? Azok azóta is a városban randalíroznak ?
-Azám a nyulak.- sóhajtottak fel páran.-Szerte szét szaladtak.
-Úgy vélem fel kell állítanunk egy Nyúlösszeterelő csoportot, és be kell fognunk mindet. A táska addig maradjon itt, itt biztonságban lesz.
Úgy is tettek a táskát az asztalon hagyták, és visszaindultak a parkba.
Amint a ház ajtaja bezárult, Pálcika Röff kiugrott a fotelból, és kíváncsian az asztal felé sétált. Felugrott, és orrával megbökte a táskát. Újra megbökte. Majd még egyszer, és a táska leesett a földre. A teteje kinyílt, és a malacka érdeklődve dugta be az orrát, aztán a fejét, a mellső lábait, és végül az egész malac eltűnt a táskában.
Időközben a kis csapat kiért a parkba, akkorra már felszerelkezve lepkehálóval, és két kosár répával. Az volt a nagy terv, hogy a répákat szétszórják és a nyuszik majd előjönnek, és eszegetni kezdik őket. Lepkehálóval így be tudják fogni valamennyit. A Polgármester és a Morci érkezett utoljára egy óriási ketrecet cipeltek.
– Ebbe gyűjtjük a nyuszikat.-mondta Polgármester, és felnyitotta a tetejét. -Szórjuk szét a répákat. -mondta.
Úgy is tettek, mindenki megfogott egy két darab répát és különféle helyeken tették le a parkban. Az egyik kis Pálcikalakó odasétált a park közepén álló halastóhoz, és behajított egy répát.
-Most ezt meg minek csináltad? – kérdezte a Morci.
-Hátha benne van egy nyuszi. – felelte a Pálcika.
-A tóban ..? – kérdezett vissza a Morci, de a választ már nem várta meg , inkább letett pár darab répát egy közeli padra.
Kis idő múlva izgés mozgás támadt a közeli bokrokba, fűcsomók mögött, levelek alatt. Ugráltak elő a nyuszik innen onnan, és a répák felé vették az irányt. Majszoltak, ropogtattak, eszegettek.
-Most kell elkapni őket. -adta ki a az utasítást a Polgármester.
A Pálcikák lassan a nyuszik közé settenkedtek, és óvatosan egymás után tették be őket a ketrecbe. A nyuszik békésen tűrték a pakolgatást, de a répákhoz ragaszkodtak. Egy két nyuszi répával szájában került a ketrecbe. Miután az összes nyuszit begyűjtötték, a házhoz indultak, hogy visszategyék őket az varázsló táskájába. A nyuszik érdeklődve nézelődtek ki a ketrec rácsain. Néhányan még a répákat majszolták.
-Jó nehezek ezek a nyuszik. - szólalt meg a Morci. – Már nem sokára hazaérünk. - mondta Polgármester.
Pár lépés volt csak hátra és a házhoz értek. A Polgármester kinyitotta a bejártai ajtót és a ketrecet óvatosan letették az előszobába. Egyikünk bement a nappaliba és hozta a táskát. Egyesével elkezdték a nyuszikat visszatenni. A nyuszik sorra tűntek el a táska mélyébe. Hogy hova azt senki sem tudta megmondani. A táska az összes nyuszit elnyelte. Ekkor váratlanul megjelent Pálcika Röff. Abbahagyták a pakolást, és meredten bámultak a malckára. Pálcika Röffnek ugyanis két angyal szárnya nőtt időközben és színes maragaréták borították a rózsaszín bőrét.
-Hát..veled meg mi történt malackám ? – kérdezte megdöbbenve a Polgármester. – Mik ezek a margaréták rajtad, a szárnyakról nem is beszélve.
A Pálcikák kuncogtak, de különösebb ötletük nekünk sem volt. Pálcika Röff vidáman ugrabugrált, és legyezgette a szárnyait. Úgy tűnt tetszik neki. Különleges malacka lett az már biztos.
-Szerintem..bemászhatott a táskába míg nem voltunk itt.- mondta a Léghajóvezető.
-Ejj Pálcika Röff ! -sóhajtott a Polgármester, - hát hogy leszel így visszavarázsolva ? A malackát úgy látszik, ez különösebben nem érdekelte. Rájött ugyanis, hogy ha a szárnyait elég gyorsan mozgatja, fel tud emelkedni a földről. Így most azzal szórakoztatta magát, hogy a parketta fölött repkedett pár centivel.
Mikor az összes nyuszit visszatették a táskába, a Pálcikák hazaindultak, de előtte még megegyeztek abban, hogy a táska tulajdonosát mindenképp elő kell keríteni.
Másnap plakátokat helyeznek el a városban, hát ha így sikerrel járnak. A Polgármester megköszönte a segítségüket, Pálcika Röff ezalatt a küszöb felett lebegett.
-Pálcikák, holnap akkor a főtéren találkozunk délelőtt elkészítjük a plakátokat. -mondta búcsúzóul, majd behessegette a malackát, és becsukta az ajtót.
A Léghajóvezető ráérősen ballagott hazafelé, keresztül a parkon amikor egy fura alakra lett figyelmes. Az alak fekete köpenyt, fekete cilindert viselt lábán égszínkék cipő volt, kezében sétapálca. Az alak fel alá járkált és mintha keresett volna valamit. Mikor meglátta a Léghajóvezetőt, egyből odasietett hozzá.
-Jónapot Uram, Ön idevalósi? -szólította meg.
-Igen itt lakom Pálcikavárosban. - felelte a Léghajóvezető. -Miben segíthetek?
-Kérem engedje meg hogy bemutatkozzam, Ariton vagyok a világhírű mágus és illuzionista! - kezet nyújtott. Délelőtt az Ön városa felett szálltam el a sárkányrepülőmmel és a táskám lepottyant ide a városba. Úgy tűnik rosszul volt rögzítve. Nagyon fontos lenne, hogy megtaláljam, mert az évente megrendezett Mágus és Illuzionista Kongresszusra tartok. Feltétlen szükségem van a táskámra. Nem tudna segíteni?
-Nahát..nahát..-ámuldozott a Léghajóvezető. -Micsoda véletlen, kedves Mágus úr, épp az én lábam elé esett a táskája egyenesen az égből. Aztán rengeteg nyuszi bújt elő belőle, a Polgármester malackája Pálcika Röff, pedig virágmintás lett, és ezüst szárnya nőtt. – magyarázta a nap történéseit. - a nyuszikat répák segítségével befogtuk..és..
A mágus kicsit értetlenül pislogott, de érezte, hogy helyben van. -És hol van most a táskám? -szakította félbe a Léghajóvezetőt.
-A Polgármester házában. Jöjjön odakísérem. Hamar megtették a rövid utat. A nappali ablaka nyitva volt így épp látni lehetett amint Pálcika Röff ellibeg az ablakpárkány előtt.
-Na tessék mondtam. -mutatott rá a malackára a Léghajóvezető. -Repked.
Bekopogtak az ajtón.
-Nyitom már..jövök jövök.- kiabált ki a Polgármester.
-Szervusz Léghajóvezető, jónapot kedves Uram. -köszöntötte a látogatókat. - Jöjjenek be gyorsam különben Pálcika Röff kirepül, azt nem szeretném. Egész délután csak repked a szobában.
A Léghajóvezető bemutatta a Mágust, mint a táska tulajdonosát. A Polgármester besietett a szobába, és kihozta a táskát.
-Tessék kedves Mágus Úr, biztosíthatom, hogy egyetlen nyuszi sem hiányzik belőle. Ám a Pálcika Röff belemászott, és tessék ezt nézze meg, hogy jött ki. Tele van margarétákkal és szárnya is nőtt ! – mutatott a lebegő malacra a Polgármester.
-Visszavarázsolhatom, ha gondolja...
-Nem, ugy látom nagyon tetszik neki ez az helyzet. Én meg nem bánom, így valóban különleges malacka lesz.
-Nos kedves Urak, köszönöm szépen, hogy visszakaptam a táskámat. El kell köszönjek mert nem szeretnék lemaradni a Mágus és Illuzionista Kongresszusról. A városon kívül egy Botanikus kert mellett parkoltam le a sárkányrepülőmmel. Azzal utazom ugyanis.
Ezután Ariton a Mágus és Illuzionista kezet fogott a Polgármesterrel, és a Léghajóvezetővel. -Bármikor szívesen látjuk Pálcikavárosunkban!- mondta a Polgármester.
-Köszönöm szépen, élni fogok a lehetőséggel. – válaszolta a Mágus, azzal kilépett az ajtón. -Még egyszer köszönöm, hogy visszakaptam a táskám, viszont látásra Urak! -mondta, azzal felugrott, pördült egyet a levegőben, a köpenye megsuhintotta a Polgármester orrát, és eltűnt.
-Nahát..-ámuldozott a Léghajóvezető. – Ha visszajön feltétlen kérjük meg, hogy tanítsa meg nekünk ezt a közlekedés módszert. Egyszerűbb lenne, mint Léghajóval utazni…