Pálcikaváros és az Állatoskert-
avagy Ariton a Mágus és Illuzionista újra megjelenik
(egy kislánynak a messzimesszi Floridába)
Pálcikavárosban az a módszer járja, hogy ha valakinek gondja, panasza, netalántán kívánsága van, azt a Polgármester háza előtti piros postaládába kell bedobi egy papírra lejegyezve. A Polgármester hetente kiüríti a ládát, és ami megoldható, vagy teljesíthető azt elintézi. Akadnak azonban lehetetlen kérések is mint például, hogy égig érő csokoládétorta, vagy vízalatti hullámvasút vagy például, hogy Morci ne duzzogjon folyton.
Egy szép tavaszi reggelen, Pálcika Polgármester fejére tette a cilinderét, Pálcika Röff fejére egy másikat, és kilépett házának az ajtaján. Pálcika Röff a föld felett lebegett utána kis ezüst szárnyain. Rózsaszín testét továbbra is margaréták díszítették. A postaládához igyekeztek. A Polgármester leemelte az állványról és visszavitte a házba. Teli volt levelekkel. Pálcika Röff vígan repkedett a nappaliban, nem nagyon érdekelte a postaláda. A Polgármester felnyitotta a ládát és a tartalmát az asztalra borította. Széthajtogatta az első lapot, ami a kezébe akadt, aztán szép sorjában a többit is. Egyik másik üzenetnél kikerekedett a szeme. Mikor végzett, csoportosította a cetliket.
A Teljesíthetetlen kérések csoportba az olyan jellegű kérdéseket tette, mint a legyen csokiszökőkút a parkban, vagy az Óriáskereket hazavihesse valaki a szobájába, de oda került még a legyen kéthetente karácsony, vagy, hogy a város fogadjon örökbe egy orrszarvút. Ez azért is a Teljesíthetetlen kérések csoportjába került mert a Polgármester nem tudta mi az az orrszarvú. Továbbá ide kerültek még az, osztálykirándulás egy másik bolygóra, és a Gömböcökbe kapaszkodva lehessen szállni az égen- ezt abszolúte balesetveszélyesnek ítélte meg a Polgármester.
A másik csoport a Teljesítésre váró feladatok csoportja lett. Ide kerültek az olyan problémák mint, hogy a Sárkánynak elfogyott a zsebkendője- szipog. Vagy hogy ki kell cserélni a Kiscsillagokat az utcai kandeláberekben. Az síelő viháncoló egereket a homokozóból csendre kell inteni mert zavarják a délutáni sziesztát. Az Óriáskerék nyikorog meg kell olajozni.
Pálcikaváros egyik lakója úgy gondolta, jobban eléri célját, ha a kérését több cetlire is felírja. Egészen pontosan harmincegy cetlire írta rá, hogy „Legyen Állatoskert „. Ez annyira meglepte a Polgármestert, hogy komoly gondolkodóba esett.
-Vajon mi lehet az az Állatoskert? – tette fel magának a kérdést. -Egy nagy kert, amiben állatok vannak. De akkor azok az állatok be vannak zárva. Ez sehogy sem jó. A Gömböcöket is szabadon engedtük, mert fogságban leeresztettek. - így gondolkodott magában. -Ám ez a kis Pálcika igencsak szeretne egyet. Egy valaki ismerek, aki elég okos és világot járt, hogy segíteni tudjon, - gondolkodott tovább. -Ariton a Mágus és Illuzionista.
-Pálcika Röff reppenj csak ide. - hívta a malackát. A kismalac átlibegett a szobán, és leereszkedett az asztalra.
-Hogyan tudnánk megtalálni és idehívni Aritont. -kérdezte tőle a Polgármester. -Nincs valami ötleted?
Pálcika Röff érdeklődve nézte a Polgármestert csillogó gomb szemeivel. Bár válaszolni nem tudott, de mindent értett.
Igy a Polgármester reménykedhetett abban, hogy ha valami eszébe jut a malackának, akkor azt a tudomására is fogja hozni. Percekig nem történt semmi. Aztán Pálcika Röff felemelkedett apró szárnyain, és leröppent az asztalról. Landolt a szőnyegen, és elindult az egyik fotel felé. Az orrocskájával bökdösni kezdte a fotel lábát.
-Van ott valami? -ugrott fel hirtelen a Polgármester, és odaszaladt. Letérdelt a malacka mellé, és belesett a fotel alá. Ott hevert egy kis kártya. Benyúlt érte, és alaposan megnézte.
„ Ariton a Mágus és Illuzionista. Ha kapcsolatba kíván velem lépni, dörzsölje meg a kártya hátoldalán található ezüstszínű csillagot háromszor, és amit tudok megjelenek. „
-Ejha,! – kiáltott fel a Polgármester. – Itt a megoldás. Biztos a Varázsló táskájából esett ki, amikor Pálcika Röff turkált benne. Hú de nagy szerencse!
Megfordította a kártyát, és valóban ott volt rajta egy ezüst csillag. Megdörzsölte háromszor. Pár perc múlva szegfűszegillat lengte a be a szobát, és kopogtattak az ajtón. A Polgármester sietett ajtót nyitni. A verandán nem más, mint Ariton a Mágus és Illuzionista állt.
-Jónapot kedves Polgármester barátom! -kiáltotta a Mágus, és megölelte a Polgármestert, aki viszonozta az ölelést.
-Ariton, nahát. Nagyon örülök, hogy ilyen hamar itt termettél, örülök neked. Fáradj be.
Pálcika Röff izgatottan repkedett az előszoba szőnyeg felett. Ő is örült, hogy újra láthatja a Mágust.
-Nahát Pálcika Röff te kis malacka. Látom már nagyon ügyesen használod a szárnyaidat. - üdvözölte Ariton, és megsimogatta a malacka orrát.
Bementek a nappaliba, a Polgármester hellyel kínálta a Mágust.
-Nos Polgármester Uram, miben lehetek a szolgálatodra, miben segíthetek? - kérdezte Ariton miközben kényelmesen elhelyezkedett egy fotelban.
-Az egyik kis Pálcikalakó minden vágya egy állatoskert. De hát az állatoknak nem jó, ha bezárják őket. Tudsz ebben segíteni?
A Mágus elgondolkodott.
-Azt hiszem tudok segíteni. Van erre bűbájom, varázslatom. De kis időre van szükségem, és nyugalomra, hogy gondolkodhassak.
-Rendben kedves Ariton. Akkor magadra is hagyunk Pálcika Röffel. Gyere malacka, teszünk egy sétát a városban. - azzal fejére tette a cilindert, Pálcika Röff fejére is egyet és kiléptek az ajtón. Elindultak a park felé. Szép idő volt, mások is sétáltak arrafele. A Polgármester cilinderét megemelve köszöntötte a városlakókat.
-Jónapot kedves városlakó Pálcikák! Nagy hírem van. Ariton a Mágus és Illuzionista ismét körünkben tartózkodik.
-Na már csak ez hiányzott- dörmögte a Morci. - Remélem a nyuszikat nem szórja szét!
-Ne aggódj, nem. – válaszolta a Polgármester. -Azonban, egy postaládába bedobott kérést segít teljesíteni. Valaki, ugyanis nagyon szeretne egy Állatoskertet. Mi sem egyértelműbb ennél, mivel harmincegyszer dobta be kérvényét a postaládába.
Egy közelben álldogáló Álommanónak sürgős dolga akadt és elsietett.
-Mi, hogy micsodát? -kérdezte egy Hullócsillaggyűjtő és közelebb ment.
-Állatoskertet? - néztek össze mások.
-Mi az az Állatoskert? - kérdezte egy Esőcseppformázó.
-Orrszarvú is lesz benne? - kérdezte egy Léghajóvezető. A Polgármesternek egyből észébe jutott az orrszarvús kérés.
-Az Állatoskert, egy jó nagy kert, amiben állatok vannak. - válaszolta. -De nem bezárva! Nem szeretnénk állatokat bezárni. Ezért segít a Mágus. Most otthon van, és gondolkodik.
Pálcika Röff ezalatt a virágok közt repdesett, mint egy óriási rózsaszín méhecske. Megszagolgatta őket, néha tüsszentett.
-Arra gondoltam, - folytatta a Polgármester- , hogy jó helyen lenne a Botanikus kert mellett.- Várjuk meg mit talál ki a Mágus.- mondta és helyet foglalt egy közeli padon. Teltek a percek, a méhecskék zümmögtek, a szellő lágyan fújdogált, a Polgármester elszenderedett. Arra ébredt, hogy Pálcika Röff a kézfejét bökdösi nedves kis orrával. Kinyitotta a szemét, és a Mágus állt előtte.
-Polgármester Uram! Meg van a megoldás, készen állok az Állatoskert létrehozására. Hová tegyem? – kérdezte.
-Máris? – ámuldozott a Polgármester. -Na akkor ne is vesztegessük az időt, - mondta. – Városunk mellett van egy nagyon szép Botanikus kert. A mellé képzeltem el.
A Polgármester felkelt, és elindultak. Pálcika Röff utánuk röppent. A Pálcikák, akik a parkban időztek, mindig követték őket. Sőt mire kiértek a városból egész kis tömeg gyűlt össze mögöttük.
-Hova megyünk? -kérdezték egymástól, akik becsatlakoztak.
-A Mágus Állatoskertet varázsol nekünk. - válaszolta valaki.
-De jó, ez nagyon jó hír. De mi az az Állatoskert? -kérdezte valaki.
-Egy óriási kert, amiben állatok lesznek szabadon. - válaszolta egy Léghajóvezető.
Időközben odaértek a Botanikus kerthez.
-Ez lenne hát a hely.- mutatott a Polgármester az előttük elterülő csodaszép rétre. Zöld fű, bokrok, cserjék, és fák. Minden volt, ami egy réthez kellett, és jó nagy is volt, az állatok kényelmesen elfognak itt férni. - gondolta.
-Az állatok apró mását fogom idevarázsolni, így mindenki kényelmesen elfér majd. – mondta a Mágus.
A Pálcikák nagyon izgatottak lettek.
-Saját Állatoskertünk lesz! – mondogatták.
Ariton a Mágus és Illuzionista besétált a rétre. Elővette varázspálcáját, és behunyta a szemét. Pár perc múlva sárga füst szivárgott ki a pálca végéből. Egyre nagyobb és nagyobb gomolygó köddé vált. A Pálcikák szájtátva figyelték az eseményeket. A köd lassan tisztulni kezdett, és előtűnt egy aprócska zsiráf, aztán még egy. A két zsiráf fele akkora lehetett mit az igazi zsiráfok. Magas fák nőttek melléjük, ahonnan legelészhették a leveleket. Egy tó is képződött, ahonnan majd inni tudnak.
A varázsló odébb lépett, és ismét varázsolni kezdett és most szürke színű köd szállt ki a pálcájából. Mikor köd feloszlott, két zebra vált láthatóvá. A zebrák elé fa etető került, ami tele volt szénával. Ariton kicsit odébb sétált. Meglegyintette a pálcáját, és most meg barna füst szállt ki belőle. Amint a levegő kitisztult két orrszarvút lehetett látni, akik békésen legelésztek a fűből.
-Orrszarvúú !- kiáltotta lelkesen az egyik Léghajóvezető.
Még egy pálcalendítés és sötétszürke füst gomolygott a Pálcikák szeme előtt. Hirtelen feltűnt két elefánt. Vidáman legyeztek a füleikkel.
-Milyen hosszú orra van-ámuldozott egy Álommanó.
-Az ormány. Nem orr. - javította ki a Morci.
A Mágus ezúttal messzebbre sétált. Két kört írt le pálcájával a levegőbe, és kékes ezüstös villámok cikáztak mindenfelé. Mennydörgés hallatszott. Egy másik tavat varázsolt a mezőre, de ezen a tavon jégtáblák úsztak, és a tó fölött hófelhő lebegett.
-Huuuuuuu. - a Pálcikák teljesen le voltak nyűgözve. -Láttátok ezt, láttátok? -kérdezgették egymástól.
Az egyik jégtáblán hirtelen megjelent két jegesmedve. Kicsit messzebb egy másik jégtáblán, négy aprócska pingvin topogott.
- Nemsokára végzek! -kiáltott a Mágus a háta mögött bámészkodó Pálcikáknak. A mező közepére sétált. Varázsolt egy óriási lombkoronájú fát gyümölcsökkel. Az ágakra kismajmok kerültek, akik vígan ugrándoztak ide oda. Óriási volt a zsivaj.
-Meg fogok süketülni. - jegyezte meg a Morci.
-Nesze, füldugó. - mondta egy Álommanó, és a Morci kezébe nyomott egy marék vattát.
Minden állat az eredeti kicsinyített másaként jelent meg. Jól elfértek egymás mellett, elegendő eleség jutott mindenkinek.
Mikor Ariton befejezte a varázslást, visszasétált. A Polgármester, de a Pálcikák is tátott szájjal álltak a mező szélén. Meg se tudtak szólalni. -Ariton kedves Mágus nem jutunk szóhoz, nem jutunk szóhoz! -kiáltotta a Polgármester. A Pálcikák, egymás szavába vágtak.
-Aritnon köszönjük szépen! -Saját Állatoskertünk van! -Bemehetünk megnézni? -És ha megtámadnak minket?
-Kedves Mágus a legkevesebb, amivel ezt meg tudjuk hálálni az az, hogy Pálcikaváros Diszpolgára címet kapsz. – mondta a Polgármester és megölelte a Aritont.
A Pálcikák besereglettek a mezőre és ámuldozva nézegették az állatokat.
Azóta gyalogút is került az Állatoskertbe, a Pálcikalakók azon sétálgatva látogatják meg kedvenc állataikat. Az útról nem térnek le, így nem zavarják meg az állatokat. Ariton Díszpolgári címet kapott, amit egy ünnepség keretében át is vett. Azóta rendszeres látogatója a városnak, és ha ideje engedi az Állatoskertet is megnézi.