Pálcikaváros- Megjelennek a Gömböcök !

Megjelennek a Gömböcök !

Pálcikaváros napjai a megszokott ritmusban teltek. Mindenki tette a dolgát. A Hullócsillaggyűjtők, csillagokat gyűjtöttek, a Szivárványfestők buzgón festegettek, a pálcikagyerekek rendetlenkedtek, és viháncoltak.

Nyári nap volt, közepesen meleg,..de azért ha nem etted elég gyorsan a fagylalt kelyhedet, sitty sutty megolvadt. Voltak, akik strandoltak, mások az óriáskerékről szemlélődtek, vagy a parkban piknikeztek. A méhecskék zümmögtek, a madárkák csiripeltek, a bárányfelhők az égen úszkáltak. Pálcikaváros lakói élvezték a jóidőt a meleget és a szabadidőt…ám egyszer csak… fokozatosan sötétedni kezdett. Mintha egyóriás felhő takarta volna el a Napot. Először csak szürkület lett, majd egyre- egyre sötétebb és sötétebb. Hirtelen megállt az élet.. A Pálcikalakók fel-fel pillantottak az égre.

-Mi ez? Mi történik?- kiabálták.

-Ott van valami az égen.. Óriásfelhő ?- kiabálta valaki az úszómedencéből.

-Ez nem felhő..több felhő..- kiáltott vissza valaki a partról.

-Elszúrtak valamit a Felhőlaborban.-azok semmihez se értenek.- morgott valaki az óriáskerék tetején.-Minek terveztek ekkora felhőt..?

-Várjatok ez nem felhő..ezek nem felhők.-kiáltotta egy Hullócsillaggyűjtő akinél épp kéznél volt a távcsöve. -Ezek .. ezek..

-Na mondd már mik ezek..? – sürgette a társa aki mellette állt.

-Ezek.. ezek nem tudom mik.-mondta a a Hullócsillaggyűjtő, és ekkorra a város teljes sötétségbe borult.

A Pálcikalakók nem estek kétségbe azonnal bekapcsolták a kiscsillagokkal teli utcai lámpásokat, így éjszakai hangulat lett.

A strandolók kikecmeregtek a medencéből, az óriáskeréken ülők szép sorban leszálltak, a parkot elhagyták a piknikezők…és mindenki a főtérre igyekezett.

Nem telt bele sok idő az Esőcseppformázók, Álommanók, Léghajóvezetők, Szivárványfestők és a többi Pálcikavárosi is a főtéren tartózkodott. Sustorgás morajlás futott végig a tömegen. Többen egymástól kérdezgették, vajon mi takarja el a Napot?

Pár perc múlva megjelent a Polgármester, fekete cilinderben orra alatt bajusszal. Egyik hóna alatt létrát cipelt. Egy kevésbé zsúfolt helyen megállt, felállította a létrát, majd felmászott a tetejére. -Polgárok Pálcikavárosiak! -kiáltotta. – erre fokozatosan elcsendesült a tér. -Valami, vagy valamik eltakarták a Napot. Ez a helyzet jelenleg. Van valakinél távcső, hogy közelebbről megnézhessük a problémát mi okozza?

Pár Hullócsillaggyűjtő átfurakodott a tömegen kezükben az arany távcsöveikkel. Az egyiket felnyújtották a Polgármesternek, aki szeméhez emelte majd kisvártatva így szólt. -A Clilnderek Istenére mondom..ezek óriás léggömbök.. -Pár Hullócsillaggyűjtő is vizsgálódott távcsövén keresztül és megerősítették az elhangzottakat. -Igen igen..ezek léggömbök..de óriásiak ám. -Igen ! És többen vannak, egy egész hadsereg. -A tömegben többen felkuncogtak „ léggömb hadsereg” mondogatták, ki hallott már ilyet ?

-Na mármost, -folytatta a Polgármester. -Úgy vélem, be kéne fogni őket, és akkor újra látjuk a Napot.

– Ne de és ha veszélyesek? Inkább maradjunk a sötétben. -kiabálta ki valaki a tömegből.

– Ugyan már ezek csak léggömbök. Viszünk magunkkal gombostűt, arra az esetre, ha megtámadnának. - mondta egy Szivárványfestő.

-Ezt nem hiszem el, a múltkor a csillagjainkat csórták el, most meg a napfényt akadályozza valami. Elköltözöm innen! -morgott az óriáskeréken ülő.

-Szerintem, léghajóval szálljunk fel, lepkehálóval befogjuk őket és kész. -javasolta egy Léghajóvezető.

-Ez remek ötlet.-mondta a Polgármester.-Kérem, hogy aki vállalkozik a léggömbbefogásra az sorakozzon ott a szökőkút előtt.

Pár Hullócsillagyűjtő, Szivárványfestő, Léghajóvezető és Esőcseppformázó sorakozott fel. – Ennyien elegen is leszünk, -szólt a Léghajóvezető. -A léghajóba tizenöt utas fér. Hozzunk hosszú köteleket, és lepkehálót, és gombostű is legyen mindenkinél.

A tömeg lassan oszolni kezdett utat engedve a bátor léggömbvadászoknak, akik előbb a Léghajóhangárba mentek, beszerezni a szükséges felszerelést, majd a parkolóba.

Két Léghajóvezető már várta őket az egyik hajónál. A lepkehálókat, a köteleket, a lámpásokat és a gombostűket mind bepakolták, majd beszálltak. Az egyik vezető az iránytűjét nézegette, és egyeztetett a kollégájával. A léghajón is bekapcsolták a lámpásokat.

-Mindenki itt van, mindenki beszállt? Akkor kérem foglaljanak helyet, öveiket csatolják be. Felszállunk. -harsogta a hangosbemondó.

A léghajó, zurrogva burrogva fújtatva lassan a levegőbe emelkedett. Egyre feljebb és feljebb, elhagyták a fák majd a házak tetejét is.Az ablakokból kinézve, egyre jobban kivehetőek voltak a léggömbök. ( a léghajó fényei megvilágították őket ) Sőt ahogy egyre közelebb értek, látszott, hogy nem sima egyszerű léggömbökről van szó, ugyanis mind-mind más figura volt.

-Micsoda léggömbök ezek,-szólalt meg valaki,- hisz az egyik egy méhecske, a másik egy malac..

-Úgyám, -helyeselt az egyik Szivárványfestő.-én látok egy bárányt, és egy macskát is.

Elérték léggömböket.

-A léghajót rögzítettük a megfelelő magasságban. -szólt a vezető a hangosbemondón keresztül. -Mindenki a fedélzetre.

Tolongások, és fészkelődések közepette, mindenki a fedélzeten volt kötelekkel és lepkehálóval. A lepkehálónak hosszú teleszkópos rúdja volt , jó messzire ki lehetett húzni. Ketten megfogták a rúd végét, és a többiek irányításával próbálták befogni a hozzájuk legközelebb levő léggömböt, egy macskát.

-Jobbra..jobbra..-irányított egy Esőcseppformázó.-

-Pucold meg a szemüveged, ne jobbra… balra..balra irányítsátok- szólt közbe egy Léghajóvezető.

Addig addig ügyeskedtek, míg sikerült befogni a macska léggömböt, és a léghajó felé húzni. Ott a kötél egyik végét ráerősítették a léggömbre, másikat a léghajó hátuljához. A Nap lassacskán újra előbukkant. Ugyanígy sikerült befogni a malac léggömböt, a méhecske léggömböt, a bárány léggömböt. Végül mindegyiket a léghajó végéhez rögzítették. Mikor már mindannyian a helyükön ültek, egyikük megszólalt.

-Tudjátok, szerintem ezek nem is léggömbök, mert ugye láttunk már léggömböt. Ezek sokkal nagyobbak. -mondta az egyik Hullócsillaggyűjtő.

-Akkor mik ezek szerinted? – kérdezte egy mögötte ülő Esőcseppgyártó.

-Szerintem ezek… Léggömböcök.- mondta az előző olyan hangsúllyal, mint aki valami nagy dolgot fedezett fel.

-Léggömböcök?-értetlenkedett valaki a leghátsó sorban.-De hát..ilyen szó nincs is.

-Már hogy ne lenne? Most találtam ki. Ezek Léggömböcök és kész.

Mivel más nem akadékoskodott, úgy tűnt mindenki egyetért azzal, hogy ezek bizony Léggömböcök.

A léghajó landoláshoz készülődött, és megkezdte a leszállást. A léggömböcök engedelmesen libegtek szálldostak a léghajó hátuljához csatolva. Mikor földet értek, a városlakók köréjük sereglettek.

-Mik ezek ?-érdeklődött valaki a tömegben.-és mit csináljunk velük?

-Hova tegyük őket?-kérdezte egy esőcseppformázó.

-Miért takarták el a Napot ?! -kiabálta valaki.-Álljanak sarokba büntetésképp.

-Ezek léggömbök, hogy álljanak sarokba..?- hívta fel a figyelmet valaki.

A tömegből előfurakodott a Polgármester, hóna alatt a létrával. Felállította, és felmászott a tetejére.

-Polgárok !- a tömeg ismét elcsendesedett. -Úgy vélem ezek ártatlan léggömbök.

-LÉGGÖMBÖCÖK !!-kiáltotta be a Hullócsillaggyűjtő.

-Lég..micsodák ?-kérdezte a Polgármester.

-Léggömböcök..mert nagyobbak mint egy léggömb.

-..nos rendben Léggömböcök, de akkor is ártatlanok, minden bizonnyal véletlen takarták el a Napot nem szándékosan.

-De mi van ha direkt ? -akadékoskodott a morci.

-Erre nincs bizonyíték. Azt javaslom, vigyük őket a parkba és ott rögzítsük a kötelekkel. Így nem tudnak a Nap elé szállni.

Úgy is tettek. Megfogták a kötelek végét, és mind az összes Léggömböcöt a parkba vitték. Ott egy tisztáson, levert cölöpökhöz rögzítették a kötelek végét. A Léggömböcök szállingóztak a fák felett, a szél játszadozott velük. A városlakók nézegették őket, látszólag minden a legnagyobb rendben volt. Végül eljött az este, haza indultak a lakók.A városban kigyúltak a fények, a kiscsillagok felragyogtak a kandeláberekben. A pálcikagyerekek bebújtak ágyaikba, vagy viháncoltak a fürdőkádban. A Hullócsillaggyűjtők és az Álommanók megkezdték munkájukat.

Másnap reggel, amint elindult a városlakók szokásos napja, pár Esőcseppfromázó, és Léghjóvezető útja a parkon vitt keresztül. Amint a fák közt kiértek a tisztásra, szomorú látvány tárult eléjük. Az összes Léggömböc leeresztett, és a füvön hevert.

-Odanézzetek.. mit történt szegényekkel? -kiáltotta az egyik Léghajóvezető és odasietett. A Léggömböcök szomorúnak tűntek. -Hívjuk gyorsan a Polgármestert azonnal sürgősen ide rögtön most !!- mondta az Esőcseppformázó.

A másik Légjhajóvezető elszaladt és nemsokára cilinderes Polgármesterrel tért vissza.

-Szent Cilinder de hát mi történt..mi történhetett szegényekkel ?- kérdezte szomorúan. Körül állták a Léggömböcöket melyek leeresztve hevertek a fűben. Tanácstalanok voltak. Egyre több városlakó gyűlt össze a parkban és mind csak találgatni tudott. Ekkor egy Pálcikakisgyerek, elengedte az anyukája kezét és előre furakodott a Polgármesterhez.

-Polgármester bácsi... azt hiszem tudom mi a baj. A Léggömböcök szabadon érzik jól magukat, ha szállhatnak. Ez a fogság nem tesz jót nekik, attól ereszthettek le.

-Ebben van valami…-helyesltek a körülöttük állók.

-Engedjük szabadon őket.. !

-Igen engedjük!!- kiabálták a városlakók.

-Gyorsan hozzunk egy ollót vágjuk el a köteleket.

Valaki elszaladt ollóért. Mikor visszatért, a Polgármester és az egyik Léghajóvezető munkához látott. A Vezető fogta a kötelet a Polgármester pedig elvágta. Miután az összes kötelet levágták..percekig nem történt semmi. A városlakók riadtan figyelték a Léggömböcöket.

-Talán már késő.-mondta szomorúan valaki.- Már nem fognak szállni többet.

-Várjunk még. -mondta a Polgármester.

Ekkor halk zizegés hallatszódott, mint amikor egy műanyag flakonba homokot szórunk és megrázzuk.A zizegés erősödni kezdett..és a Léggömböcök lassan el kezdtek felfúvódni. Egyre nagyobbak és nagyobbak lettek, míg végül elérték a valódi nagyságukat, formájukat. A városlakók arca felderült, és mindenki éljenzett. Nagyon megörültek, hogy a Gömböckék feléledtek.

-Álljunk kicsit távolabb, hogy fel tudjanak szállni.- javasolta a Polgármester.

A tömeg hátrébbhúzódott. Elég hely volt most már hogy a Léggömböcök felemelkedjenek. Egyre magasabbra és magasabbra emelkedtek, végül elérték a fák tetejét.

-Csak annyit kérünk..- kiáltott utánuk a Polgármester,- hogy légy szíves ne takarjátok el a Napunkat!! Az egyik Léggömböc vissza szállt a Polgármester orra elé, és vidáman zizgett kettőt hármat. Aztán uccu felreppent a többi társa után. Igy történt hogy a Léggömböcök újra szabadok lettek. Megkedvelhették a városlakókat, mert azóta is ott lebegnek a város felett.. de óvatosan, hogy ne takarják el a Napot.