Pálcikaváros lakói
Fogadok, hogy még nem hallottál Pálcikavárosról. Nem csodálom, hiszen felnőtt térképeken nem jelölik már, a gyerek térképeket pedig már nem gyártják. Pedig ott van az, világos valójában.. egy eldugott kis helyen a hegyek között északon. Az is igaz, hogy nem sokan ismerik, mert a felnőttek nem érnek rá törődni ilyen kis vársokával és a lakóival, ugyanis nem fűződik érdekük hozzá. A gyerekek, meg mostanában már nem hallnak Pálcikavárosról, mert számítógépeznek, és videójátékoznak. De ha érdekel, és tovább lapozod ezt a könyvet, bemutatom neked Pálcikavárost és a lakóit.
Elég az hozzá, hogy északon található, hegyek között egy aprócska völgyben, hol csak figyelmes szemek és, kitartó kalandorok találják meg.
Pálcikavárosban négy évszak van, ugyanúgy, mint nálunk, és a tél az tél, jó hideg óriási hótakaróval amikor az ember orra csak nem befagy. A nyár az valóban nyár, amikor a kis pálcikagyerekek, óriási fagyalttölcsérrel a kezükben szaladgálnak az utcán, van is a tölcsérben vagy négy öt gombóc…azt meghiszem. Vagy épp medencékben ugrálnak a strandon, vagy vízipisztollyal spriccelgetnek egymásra. Akkor nagy a viháncolás.
A tavasz…milyen? Lágy virágillatot árasztó, méhecskezümmögős, kismadárcsivitelős. Minden kismadár fújja-fújja az énekét, bele a városlakók fülébe. Az ősz,..komor levélhullatós. Bár itt Pálcikavárosban, a levelek színes valójukban hullanak a földre, arany, sárga, piros, narancs, bordó..micsoda színkavalkád. A pálcikagyerekek, nagyon szeretnek ilyenkor faleveleket rugdosni, vagy esős napon gumicsizmás lábaikkal, a tócsákban trappolni, és pacázni. Ilyenkor színes esőkabátot is hordanak.
Pálcikalakók szeretnek mókázni és szórakozni, van is egy jó nagy vidámparkjuk, amit úgy hívnak Pálcika-park. Legnagyobb büszkeségük az Óriás kerék melyet egy bringán ülő Pálcikalakó hajt. Ez ám a megtisztelő feladat én mondom Nektek! De, van itt hullámautózás, ami a mi hullámvasutunkhoz hasonlít, csak itt autókban üldögélnek a szórakozni vágyók. És persze van versenyautó pálya is, de be kell tartani a Pálcika kreszt, különben megnézhetitek magatokat. A kis pálcikalakók élvezettel, száguldoznak a pályán.
Másik kedvenc elfoglaltságuk a strand..Ó de micsoda strand az kéremszépen ! Egész évben nyitva áll, ugyanis, ha hidegebbre fordulna az idő, egy óriási búra fedi be, és bent ugyanolyan kellemes napsütéses meleg marad. Hatalmas óriás csúszdák, és szökőkutak és persze medencék várják a pancsolni vágyókat.
Egyébként itt Pálcikavárosban a gyerkőckék, ugyanúgy óvodába, vagy iskolába járnak, míg ott ki nem okulják róluk, hogy mihez van a legtöbb érzékük, ügyességük. Van itt mindenféle foglalkozás, olyan is amiről szerintem nem is hallottál, mert a felnőttek világában már nem divat.
Ha Pálcikavárosban élnél, lehetnél plul Álommanó akit a az Álommanó Társaság közvetít ki, olyan gyerekekhez éjszakánként akik nem tudnak aludni. Ezt szolgáltatást egyelőre csak Pálcikavárosban vezették be, az emberek világában nagy ritkán fordulnak csak elő Álommanók. Olyan esetekre gondolok, amikor a kisgyerkőcke nagyon nehezen alszik el, vagy nem is tud elaludni, még az anyukája vagy az apukája segítségével sem.
(ilyenkor a szülő betelefonál az Álommanó Társaság ügyfélszolgálatára, és rendel egy manócskát. ) Az Álommanók a zsebükben speciális kis üvegcséket tartanak, amelyek, levendula, vanília, vagy citromfű illatot árasztanak magukból...ezt kinyitják a gyermekek szobájában, és ez nyugtatólag hat a kisgyerekre, amitől lassan álomba merül.
Lehetsz például Fogmanó, aki a bátortalan gyerekeket kíséri fogorvoshoz, megbízás alapján. Ezek a manócskák a fogorvosi kezelés alatt, benne ülnek az ember- gyerkőckék ölében, és bátorságot, jókedvet sugároznak nekik. Ők például viszont nagyon gyakran előfordulnak az emberek világában, hiszen a fogorvosi székbe nem ülhet be anyu vagy apu. A Fogmanók persze láthatatlanok a felnőttek számára. De akkor honnan tudják, hogy tényleg ott volt e a Manócska, és teljesítette a rábízott feladatot? Jogos, okos kérdés… A Fogmanó Hivatal előre egyeztetett adatok alapján, elküldi a szülőknek a számlát, - jelképes összeg, amit Pálcikaváros fejlesztésére fordítanak – és a számla tartalmazza pontosan precízen leírva, hogy mi történt a rendelőben. Milyen beavatkozás történt, hány óra hány perckor, hogy viselte a páciens, még egyéb információkat. is.
Vannak pédáull Kórházimanók, akiknek munkakörébe tartozik, hogy a kis páciensek, ne érezzék egyedül magukat a kórházban ezt mindenféle mókázással, és vidám mesével tudják elérni.
A következő munkák még érdekesek lehetnek számodra: Léghajóvezető, Hullócsillaggyűjtő, Szívárványszínező , Esőcseppformázó.
Pálcikaváros lakói azért is különlegesek mert mindenkinek saját esernyője van, amit, ha kinyit, pár percen belül, belekap a megfelelő szellő, és az illetőt elrepíti oda, ahova csak szeretné, persze városon belül. Szigorúan városon belül. Gondolj csak bele, mi lenne, ha te vásárosodban hirtelen feltűnnének esernyővel repkedő manócskák…egyből lebuknának. Ezt a kockázatot nem vállalhatják.
Lássuk mivel foglalkozik egy Hullócsillaggyűjtő. A Hullócsillaggyűjtők, általában éjszaka dolgoznak, -nem lenne belőled túl jó gyűjtő, ha éjszakánként úgy durmolsz, mint egy mormota...- Fent ülnek a házak tetején, ahonnan nagyon jó és tiszta kilátás nyílik az égboltra. Mikor a Nap lemegy, és felváltja helyét a Hold, és ezernyi csillag ragyogja be az eget. A Hullócsillggyűjtők óriási távcsöveikkel pásztázzák az eget. Amint egy csillag vibrálni kezd, ez azt jelenti, hogy elfáradt, és nemsokára leugrik az égboltról. Ekkor a gyűjtögető apró kis üvegládikát vesz elő, mit kinyit, és feltartja a feje fölé. A kis csillag pedig egyenest beleugrik az égboltról. Hogy honnan tudják a csillagok, hogy oda kell ugraniuk? Ez már ősidők óta így van, tudják es kész. Mikor bepottyannak a ládikóba, még ragyognak, a gyűjtögető gondosan rácsukja a fedelet. Ezeket a csillagokat használják fel ugyanis, az utcai lámpások fényéhez. Bizony. Nem villanykörtéket..de nem ám. Az utcai lámpák csillagfényekkel világítanak. És ha ott elmúlik a fényük, egy másik kiscsillag kerül a helyükre. Mikor hajnalodik, véget ér a Hullócsillaggyűjtők munkája. Bársonyos zöld palástjuk, türkizkék öltönyük, és fekete cilinderük árulkodik a foglalkozásukról.
És mi a helyzet a Léghajóvezetővel, kérdezed teljesen jogosan, hiszen vele kellett volna elkezdnem. Pálcikavárosban, bár közlekednek autóval, de hosszabb távokat léghajóval tesznek meg. Fontos felelősségteljes meló a léghajó irányítása. Ismerned kell az időjárást, és a földrajzot. Tudnod kell használnod a térképet is vagy az iránytűt. Előfordult egyszer, hogy egy gondatlan vezető, nem fontolta meg alaposan az várható időjárást és felszállt. Olyan szél kerekedett, hogy elrepítette a léghajót messzi-messzi földekre, …azóta sem került elő. Mondanom sem kell a Léghajó Iskola azóta sokkal szigorúbban veszi a követelményeket.
A Szívárványszínező ennél egy kicsit lazább munka, nem muszáj nagyon precíznek lenni, de nem örül a főnökség, ha kimész a vonalból…színezés alatt.
A munkád ugyanis abból áll, hogy az égre szivárványt fess, esős napon…hogy az emberek lássák, és rá tudjanak csodálkozni, meg le tudják fényképezni. Ezek a pálcikaemberkék, ilyenkor speciális esőköpenyt viselnek, hogy ne vegyék észre őket. Általában olyan szürke a köpeny, mint az ég. Ők például sokszor léghajóról dolgoznak, hiszen jó magasra kell festeni a szivárványt.
És elérkeztünk végül az Esőcseppformázó munkához. Pálcikaváros van ugyanis egy Esőcseppgyár. Ők készítik elő az esőt, és ügyelnek arra, hogy elegendő eső essen. Ha túl nagy a szárazság, vagy éppenséggel túl sok eső esik akkor az azért van, mert a Csapadékcsoport nem tudott megegyezni a csapadékmennyiségről, és civakodás van. És ennek bizony a termények látják kárát. De hát ugye..nehéz összehangolni a véleményeket. Szóval az Esőcseppformázók, azok akik ellenőrzik az esőcseppek formáját. Óriási nagyítón keresztül nézik a cseppeket.. és ha nem elég formás, akkor egy speciális géppel újra formázzák, hogy aztán egy esőfelhőből aláhullhasson a földekre.
Egyéb információk még a városról. Mint nálunk az emberek világában, az itt lakók is néha, morcosak, néha durcásak, néha vidámak, néha szomorúak, néha lusták, néha viháncolók. Mindegyikük más és más. Van, aki ebben ügyesebb, van, aki abban. De mióta a városka létezik a Pálcikalakók megtanultak alkalmazkodni egymáshoz, és elfogadni egymást. Másként nem is lehetne együtt élni, együttműködni, segíteni egymást. Ha valaki szomorú? A másik felvidítja. Ha valaki lusta, a másik jól fenéken billenti- persze csak képletesen. Ha valaki morcos, a másik megkérdi mi baj van. Ha valaki segítségre szorul, a többiek segítenek neki.
Ez hát Pálcikaváros titka. És itt mindig történik valami érdekes és izgalmas...